1. Megállok, komolyan veszem, hogy tövist kaptam.
ÉS NEM… banalizálom, keményítem meg magam. „Semmiség, kibírom, nem kényeskedem…”
2. Érzésekre figyelek, tudatosítom, átélem, kifejezem. Hangot, szavakat adok neki: egyes szám első személyben.
ÉS NEM… racionalizálok, ok-okozatokat keverek bele, fókuszomat kifelé terelem: „Biztos rossz napja volt; biztos nehéz gyerekkora volt; bizonyára én sem voltam jól érthető; ez azért van, mert a múltkor én is; azért van, mert Isten figyelmeztetni akar…”
3. Megkeresem, hogy mitől határolódom el: nem a személytől, hanem a cselekedettől! „Ezt én nem, nem, nem akarom… Ezt én nem teszem, más se kellene tegye, senki!” És megkeresem, hogy mi az ennek megfelelő érték: mit védek, minek vagyok én az előmozdítója, értékhordozója.
ÉS NEM… a megbocsátás címszava alatt, „lenyelem a békát”, eltűrőm, elfogadom, elnézem a bűnt, hogy a bűnöst megmentsem: „Mit csináljunk, mindannyian emberek vagyunk, mindannyian tévedünk…” Vagy mivel nem akarom lenyelni az igazságtalanságot, bosszúálló leszek bújtatott módon. Elvetem a bűnöst: „az ilyenek mind pokolra kerülnek; sajnálom, hogy ő is bűnhődni fog gaztettei miatt”.
4. Megkeresem, hogy Isten és szentjei hogyan voltak ennek az értéknek tanúságtevői.
Odaadták életüket ilyen értékekért. Jézus is ezt tette. Kérdésem: akarok-e ebben a dologban keresztény (Krisztus-követő) lenni?
5. Hálát érzek, és megerősödést a hivatásomban.
Azt érzem most az imám végén, hogy nem bánom, hogy ez a sértés megtörtént velem, mert általa közelebb kerültem Istenhez, Krisztushoz. Értéktudatosabb lettem; és erősebb, elhivatottabb az odaadásban.
További szempontok a kiengesztelődéshez az alábbi podcastben:
Egy hasonló imagyakorlat megtekinthető itt.
A fentieket összefoglaltuk egy imakártyára is.
Itt megtalálható az eredeti imakártya letölthető verziója, az imakártya széles elrendezése és egy nyomtatásra előkészített verzió.