Szent Antal kilenced negyedik hete: megbékélés a megbántottságból és az erőszakból
Ferenc pápa április hónapi imaszándékában a következő mondat áll: „Erőszak nélkül élni, beszélni és cselekedni nem azt jelenti, hogy megadjuk magunkat, hogy elvesztünk valamit, vagy hogy bármiről is lemondunk. Azt jelenti, hogy mindenre vágyakozunk.”
A kapcsolatban közösen vágyni valamire, valakivel közösen megcsodálni valamit: abban erő, öröm és szeretet van. Amikor „aha” élményem van, amikor rezonál bennem, amit a másik személy mond. Megérint és felébreszti bennem a vágyat. Tágasság van benne: amikor együtt szemlélem valakivel a teremtett világot, együtt örülök valaminek, együtt érint meg egy beteg ember kiszolgáltatottsága, és együtt keressük, hogy mit tehetnénk érte. Az erőszakban a vágy tere leszűkül, beszorulunk, és egymás konkurensévé válunk, félteni kezdünk valamit a másiktól, amire korábban együtt csodálkoztunk rá. Veszélyeztetve érezzük azt az értéket, amiért korábban a nagy tágasságban ujjongani tudtunk, hevesen dobogott mindkettőnk szíve, és egyszerre azzal szembesülünk, hogy elkezdünk védekezni.
A Jóisten képes a teret tágítani, hogy a kapcsolatba visszajöjjön a vágy szabadsága. A vágy az erőszak beszűkült terén kívül van, túlmutat azon. A vágyban ott van az Isten, és ahogy azzal kapcsolatba lépek, kapcsolatba lépek a szabadság és a béke Istenével. A fókusz újra visszakerül a fenyegetettségemről, arra a mélyről jövő, teljesebb életre való vágyakozásra, ami boldoggá tud tenni. Visszatérek teremtettségem gyökeréhez, hogy Isten arra teremt, hogy Őt dicsérjem, tiszteljem és szolgáljak neki. Egy jó kapcsolat ismérve, hogy kreatívvá tesz, gyümölcsöt hoz. Valamire közösen mondjuk ki, hogy jó; együttműködünk egy szolgálatban, és ez jót tesz nekünk. Erősíti a kettőnk közti kapcsolatot. A baj akkor kezdődik, amikor ezt a vágyat szem elől tévesztjük, a Jóistennel elveszítjük a kapcsolatot, és olyan módon akaszkodunk össze, ami egészségtelen, öncélú, és ahol megsebezzük egymást.
Ferenc pápa meghívása a következő hétre:
1. Nemet mondani az erőszakra, mindig és minden esetben, „ha” és „de” nélkül. Etty Hillesum: „Nem tehetnek igazán semmit sem velünk. Az életet kellemetlenebbé tehetik, elvehetik anyagi javainkat, mozgásszabadságunkból is egy keveset, de mi vagyunk igazán azok, akik helytelen viszonyulásunkkal megfosztjuk magunkat legnemesebb erőinktől: hogy üldöztetve, megalázva, elnyomva érezzük magunkat […] A jövőbeli béke csak akkor lesz lehetséges, ha azt előbb magunkban találjuk meg – ha minden ember felszabadul a felebarátja vagy bármilyen rassz, nép elleni gyűlölettől, ha felülemelkedik ezen a gyűlöleten, és valami mássá alakítja át, talán hosszú távon szeretetté, ha nem túl nagy kérés. Ez az egyetlen megoldás.”
2. Nemet mondani a beletörődésre. „A béke azt kéri tőlünk, hogy küzdjünk a csüggedés, a reménytelenség és a bizalmatlanság ellen, melyek arra késztetnek, hogy azt higgyük, jobb senkiben sem bízni, jobb külön és távol élni, mint kinyújtani a kezünket és együtt járni.”
3. Igent mondani a megbékélésre. „Jézus keresztje is a fájdalom és a halál eszköze volt, a legszörnyűbb eszköz Jézus korában, de az ő szeretetétől áthatva a kiengesztelődés egyetemes eszközévé, az élet fájává vált […] Az erőszak áldozatai, ha ellen tudnak állni a bosszú kísértésének, a leghitelesebb tanúi lehetnek a béke erőszakmentes építésének.”
4. Igent mondani a reményre. „Ennek a reménynek van egy forrása, és ennek a forrásnak van egy neve, amelyet szeretnék itt veletek együtt kihirdetni: Jézus! Jézus: vele többé nem a gonoszé az utolsó szó az életben; vele, aki a sírhelyet, az emberi út végét, egy új történelem kezdetévé tette, mindig új lehetőségek nyílnak. Vele minden sírhely bölcsővé, minden golgota húsvéti kertté válhat. Jézussal megszületik és újjászületik a remény: azok számára, akik elszenvedték a rosszat, és azok számára is, akik elkövették azt.”
Gyakorlatok a következő hétre:
Ima: a szentmisében vagy a keresztre tekintve szenvedésemet odahelyezhetem az Úr Jézus áldozatába, és benne kereshetem a vigaszt, a megerősítést és az új élet forrását. „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” – szenvedésemet felajánlhatom mások javára, bízva abban, hogy az életet fakaszt.
Böjt: annak böjtje, hogy nem reagálok megbántottságból, áldozatként.
Alamizsna: Együtt keresni a vágyat és annak a kibontakozását. Valakihez társul szegődni, és azt keresni, hogy mi iránt tudunk közösen lelkesedni, és mely vágy köt össze minket. Kit, mit, kiket szeretnénk szolgálni? Hogyan van jelen Isten a közös vágy szolgálatában?
