A minoriták temploma és kolostora
Forrás: Krónikás füzetek: Fodor István monográfiai gyűjteménye – Szerzetesrendek Marosszéken. Marosmenti Élet kiadása, 1936. 17-18. sz., 31-35. o.
A Nagypiac déli során lévő magaslaton, a Maros és a Poklos-pataka közti véghegyen a minoriták temploma és kolostora látható, mely eredetileg az utcaszabályozás előtt a Térjmeg-utca utolsó telkéhez tartozott, az új utcanyitással pedig a Kollégiummal szemközti Köteles Sámuel-utcára esik.
Széles Mihály város-jegyző telke volt ez, ahová Lobkovitz herceg, erdélyi hadseregparancsnok rendeletére, 1740-ben tették le az építkezés alapját. A regényesen fekvő toronynélküli templom és emeletes kolostor építkezése különösen nagyszabásúnak terveztetett, és hogy mért maradt mégis bevégezetlen, annak okát nem találjuk. Az így csonkán maradt építkezést Páduai Szent Antal tiszteletére szentelték.
Az 1517. év előtt még a Ferenc-rendhez tartozó konventuálisok, a mai nevezetük szerint Minoriták marosvásárhelyi legrégibb elhelyezkedéséről annyit tudunk, hogy ők már 1240-ben a Dominicánusoktól vették át a várbeli templommal egybekötött kolostort és azt mintegy kétszáz évig bírták. Amikor aztán, úgylátszik, ismét felülkerekedett obszerváns néven a spirituális irányzat, 1446-ban átadták itteni muködésüket a ferencrendieknek, mely átadást VI. Sándor pápa az 1492. okt. 7-én kelt rendeletével véglegesen megerősítette. Ezt követően a minoritákról történelmi alapon nem lehet bizonyosat tudni.
Azonban jóval a reformáció után, amikor az osztrák ház jóvoltából a juzsuiták kezdettek térthódítani, Kunits Dacica Sic. adatai szerint, 1726-ban a Firtos-hegyéről jöttek a székely fővárosba és itt, a várban, sárpataki gróf Keresztes József, Küküllőmegye főispánja által adományozott házban telepedtek le, ahová egyúttal kolostoruk építését is tervezték.
Itt tartózkodásuk azonban nem tartott sokáig, mert a várparancsnok (Thiss tábomok), aki még szerzett jogok alapján ottlakó városi polgárságot sem türte a vár területén, házukat a katonaság részére lefoglalta és Orbai János házfőnökkel együtt a minoritákat kilakoltatta. Késobb aztán a hadvezetőség pénzbeli kárpótlással elégítette ki a szerzetesrend veszteségeit.
Az elűzött szerzetesek ekkor gróf Keresztes József birtokára, Udvarfalvára költöztek. Az udvarfalvi rezidencia jódarabig a minoriták székhelye volt, ahonnan, főnökük : Casimirius Dede vezetésével administrálták a környék hitéletét. Es csak 1735-ben, más adat szerint 1740-ben tértek vissza a székely fővárosba, ahol Széles Mihály telkén, Lobkovitz herceg védnöksége alatt megalapították mostani templomukat és zárdájukat. A mintegy 4 kat. hold nagyságú telek, – mely a mai rendház telkének szélességében, párhuzamosan a Poklos-utca (Főtér) frontján végig terjedt, összekötve a Nagyköz (Bolyai-utca) utcafront vonalával, – a legmagasabb pontjára, házfőnökük, Mauricius Jánossi irányítása mellett, 1741-tol 1767 -ig építették templomukat és kolostorukat. Előzőleg a marosvásárhelyi városi Tanács engedélyét, az akkori egyházmegyei hatóság: Castall Dominicus h. erdélyi püspök jóváhagyását kikérték.
A templomot 1892-ben restaurálták. Éspedig a templombejárat előtti, fábólkészült, pavilonszerű fedeles haranglábat lebontották és helyette a templomkapu fölé, a harangokat befogadó csonkatornyot építettek, de amely így sem mondható toronynak, mert csúcsa még a templomfedélig is alig merészkedik. A régi zárdához, a Nagypiac felőli részre toldott új emeletes épületszárnyat 1903-ban építették, mintegy befejezőül a csonkánhagyott zárdaépülethez.
Eredetileg három drb., összesen 3 mázsát kitevő harangokból kettőt a világháborúban feláldoztak. A meglévo 1 mázsás körírata a következo: “A maros-vásárhelyi T. Minorita Atyák által újra öntetett Szent Antal tiszteletére 1878. Májusban, segesvári Manchen Mihály által. ”
A templom szentélye alatti sírboltban (melynek bejárata a kertből, a templombejárat ellentétes oldalán van) a rend tagjai és a templom szetntélyében márványtáblák örökítik meg az itt nyugvók emlékét.[…]
1895-tól 1914-ig az Egerből idehelyezett teológia működött itt. Azonban a háborús szükség miatt annak további fenntartása nehézségekbe ütközött, azt feloszlatták. 1919 után a rendház rendes mederben muködött, noviciátust tartott fenn, sot gazdaságilag annyira kiegyensúlyozódott, hogy 1929-ben felépíttette a Bolyai- és Köteles-utca sarkán lévo kétemeletes bérpalotáját.
A kolostorban 2000-ig voltak Minoriták, amikoris szerzeteshiány miatt a templomot, a kolostort és a hozzá tartozó épületeket tíz évre átadták a foegyházmegyének.
2000-től a Minorita templomban és kolostorban a Marosvásárhelyi Egyetemi és Főiskolai Lelkészség működik.
2010-től a Főegyházmegye Érsekének megbízásából az Egyetemi Lelkészséget és a hozzátartozó kollégiumot és templomot a magyar jezsuiták látják el.
A jezsuiták 2008 nyarán érkeztek Marosvásárhelyre, P. Szőcs László és P. Jakabos Barnabás személyében. A jezsuiták Marosvásárhelyi történetét és jelenkori szolgálatukat lásd weboldalunk: a Jezsuiták Marosvásárhelyen címe alatt.