Keresztvetéssel jelzem, hogy az imaidőmbe léptem.
1. A helyszínt figyelem, ami most körülvesz. Hogyan van jelen a testem? Arra gondolok, hogy Isten jelenlétében vagyok, Ő már előttem itt volt. Milyen érzés erre gondolni?
2. Szavakba foglalom kérésemet, mely éppen most a lelkem mélyén rejtőzik. Milyen lelkülettel vagyok itt most, és mire lenne szükségem erre az imaidőre?
3. Imádságom tárgya
Előveszem az imapontokat, témákat, melyeket az imádságra készítettem előzőleg – egyedül vagy a lelkikísérőmmel –, és amelyek életem történéseihez kapcsolódnak. Istennel együtt rájuk nézek.
vagy
Egy szentírási jelenetet, mondatot szemlélek, mélyítek el.
vagy
Egy „imamondat”, „imaszó” ismételgetése lélekben, „benső lelki ízleléssel”, amíg annak édességét és vigaszát meg nem érzem.
4. Imabeszélgetésbe kezdek valamelyik isteni személlyel. Megosztom Istennel, amit az imént megéltem; elmondom mint barátomnak, teremtőmnek, jó uramnak kérdéseimet. Magam is meghallgatok, és érzékenyen figyelem, ahogy Isten kommunikál.
5. Visszatekintek az imaidőre: milyen érzések járták át a szívemet, milyen kulcsszavakat jegyeznék fel, milyen lelkületet ismerek fel magamban az imaalkalom kapcsán?
Keresztvetéssel jelzem, hogy az ima kegyelmeivel és áldásával megyek életem következő eseményébe.
Bővebben a fenti szempontokról a Jezsuita Udvar podcastjében
Az ima letölthető formátumban itt tekinthető meg.
