Szent Antal kilenced – harmadik kedd

Jezsuita Udvar:/, Szent Antal Kilenced/Szent Antal kilenced – harmadik kedd

Szent Antal kilenced – harmadik kedd

A Szent Antal kilenced harmadik keddje – Megbékélés a megszállottságból: függőségből, szenvedélybetegségből, traumából

A béke:
Az ószövetségi emberek számára a béke (héberül shalom) a hétköznapok egyik legszélesebb körben elterjedt szava volt. Tartalmazza a teljesség, a jólét, a belső harmónia, az egészség fogalmát. A békesség nem egy elvont filozófiai fogalom volt, hanem maga az élet. A béke egy viszony kifejezése a Bibliában, az emberek egymás közti, illetve Istennel való kapcsolatára is utal. Ellentéte nem egyszerűen a háború, hanem mindaz, ami megzavarja a két fél, tehát Isten és ember, illetve ember és ember viszonyát.
Szent Pál leveleiben a görög „eiréné” béke-fogalmat találjuk, de nem az eredeti értelmezésben. A görögök szerint minden jó küzdelem árán születik, a háború a világ normális állapota. Szent Pál a fogalmat pozitív értelemben használta: a békesség a korábban elvált dolgok újbóli összekapcsolódását teszi lehetővé.

A függőség:
Amikor valaki – tudatosan-tudattalanul – úgy gondolja, hogy nagy életcéljai elúsztak, de mégis kell élni valamiért, azt tapasztalhatja, hogy lassan elkezd beúszni életébe a pótlék. A pótlék kezdi behálózni életét, de csak akkor tud középre tolakodni, ha ott űr keletkezett.
A függőség a személyes döntéstől, a tudatos erőfeszítéstől, a következmények bátor vállalásától való megfutamodás, az akaraterő önfeladása a könnyű pótszerek nyújtotta kényelemmel szemben. A szenvedélybetegség az egyén olyan téves döntése, amellyel saját maga mond le a személyes döntés pillanatról pillanatra aktualizálódó felelősségéről, azaz a szabadságról.

A függőség nem áll meg az egyénnél. Ha egy családban valamelyik szülő szenvedélybeteg, akkor ott minden a szenvedélybetegség körül forog, a függőség minden családtagot érint.

Nem marad nyom nélkül, ha valaki szenvedélybeteg családban nő fel. A következmények sok emberben traumaként, súlyos sebként örződnek.

Jézus, aki maga a Béke fejedelme, a Messiás, aki az Isten és ember közti végső béke helyreállítását végzi, gyógyíthatja ezeket a sebeket.

Végső soron bármelyikünk – függetlenül attól, hogy milyen családban nőtt fel – hordozhat ilyen hegeket a lelkén. Ma este a „megtévesztés sebére”, a „hisz ez semmiség sebére” kérhetjük a keresztre szegezett Jézus gyógyító szavait. A Megváltóval együtt imádkozhatjuk első mondatát a kereszten.

Első seb: a megtévesztés sebe
A szenvedélybeteg szülők gyermeke jól ismeri a megtévesztést és az önámítást. Nincs olyan szenvedélybeteg család, ahol ne lenne szemfényvesztés, bár természetesen más-más mértékben. Annak ellenére, hogy egyetlen függő sem akarja a félrevezetéssel családját és gyerekeit megkárosítani, a megtévesztés egyszerűen elkerülhetetlennek látszó, állandó magatartássá válik. Az ilyen élményeknek kitett gyereknek, ha nem kap külső segítséget, felnőttként komoly problémái lesznek azzal, hogy hogyan higgyen a saját észleléseinek.

A haldokló Jézus első gyógyító mondata: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34)

Második seb: a magány
Ha egy családban kialakul a függőség, akkor a gyerek legtöbbször magányosan és titokban szenved, miközben igyekszik éppúgy elrejteni a szülei által okozott fájdalmat és annak következményeit, ahogyan a család megpróbálja eltitkolni a szenvedélybetegséget. A tabu megtartásának ára az elszigeteltség, a mélyen átélt magány, mely meghatározó tapasztalattá válhat.

A haldokló Jézus második gyógyító mondata: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43)

Harmadik seb: a belekeveredés
A családon belüli függőség állandó jelenléte átalakítja a családtagok közötti viszonyokat. Erőssé válhat a kötődés, nagyon szoros közelség és függőség jellemezheti a kapcsolatokat. A szenvedélybetegséggel járó megoldatlan problémák miatt a családtagok között gyakran igen bonyolult függőségi viszonyok alakulnak ki. Játszmák alakulhatnak ki. A klinikai gyakorlatban egyelőre még alig veszik tudomásul, hogy a gyermekeket az ilyen családokban súlyos kapcsolati és kötődési zavarok fenyegetik. Sok helyen hiányzik még az elméleti megalapozottság a gyermek és a felnőtt hozzátartozók segítésében.

A haldokló Jézus gyógyító mondata: „Asszony, íme, a te fiad.” (Jn 19,26)

Negyedik seb: az üresség
A szenvedélybeteg szülők kapcsolatteremtési képessége rendkívül beszűkült, betegségük minden figyelmüket és energiájukat felemészti. A gyerekek sokszor azt élik meg, hogy problémájukkal nem fordulhatnak hozzájuk. Gyakran érzik azt, hogy nem kapják meg a szükséges támogatást. Akik ilyen családban nőttek fel, felnőttként sem mindig tudják, hogyan kell egyenrangú és őszinte kapcsolatban élni. Nincsenek megfelelő mintáik. Életfeladatuk lehet, hogy egészséges kapcsolódásokat hozzanak létre.

A haldokló Jézus gyógyító mondata: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,27)

Ötödik seb: túláradó érzelmek
A szenvedélybeteg családok rengeteg olyan érzéssel szembesülnek, amelyeket legszívesebben elkerülnének. Az ilyen családban élő gyerekeknek sokszor csak olyan érzelmeket szabad kifejezniük, melyek nem utalnak a család nehézségeire, és nem jelentenek problémát vagy többletterhet a szülőknek. a gyerekek gyorsan és korán megtalálják a módját annak, hogy hogyan bánjanak erős érzelmeikkel: elfojtják, más helyzetekre viszik át, vagy leértékelik azokat.
A függő család túl nehéz érzelmei elől egyes gyerekek érzelemmentességbe menekülnek. Az ilyen családokban felnőtt embereknél szinte kivétel nélkül jelen van a folyamatos bűntudat, a szorongás és a szégyenérzet.

A haldokló Jézus gyógyító mondata: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46; Mk 16,34)

Hatodik seb: elértéktelenedés
Ez annak a megélése, hogy „semmi sincs a helyén”. A függő családban egyetlen dolog biztos: hogy semmi sem biztos. Az egyik nap még merev szabályok betartását követelik meg a gyerektől, másnap a betegség következtében az előző napi előírások már érvénytelenek, ráadásul senki sem emlékszik, mi is volt a szabály tegnap. Ha valaki hosszú időn keresztül, folyamatosan feje tetejére állított értékek közt kénytelen élni, egy idő múlva már nem tudja megkülönböztetni, mi fontos és mi lényegtelen. A gyerek, aki éveken keresztül mindennapos krízisek és egzisztenciális fenyegetések között nevelkedett, idővel már saját magának sem lesz fontos. Nem tudja, mi helyes és mi hamis, nem tudja kifejezni, mire van szüksége. Lassan elveszíti saját személyiségét és egyéni véleményét.

A haldokló Jézus gyógyító mondata: „Szomjazom!” (Jn 19,28)

Hetedik seb: az otthontalanság
Függő családban felnőtt emberek gyakran jellemző a valahova tartozás elsöprő vágya. Sok esetben egész életükben keresik azt a helyet, ahol otthon érezhetik magukat, ahol végre szabadon önmaguk lehetnek – szabadon azok a gyerekek lehetnek, akiknek valaha lenniük kellett volna –, ahol egészséges családhoz tartozhatnak.

A haldokló Jézus gyógyító mondatai: „Beteljesedett.” (Jn 19,30). „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)

(Ha valaki szeretné jobban megérteni a szenvedélybeteg családban felnőtt emberekben zajló folyamatokat, szeretettel ajánljuk Waltraut Barnowski-Geiser Apa, Anya, Pia. Hogyan találhatják meg a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekei mégis a boldogságot című könyvét, melyet 2020-ban jelentetett meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.)

2023-05-09T12:57:31+03:00 április 27th, 2023|